Tombol a kánikula, dübörög a színpad, zajlik a beállás a nyáresti nagykoncertre a Budapest Parkban. A stáb profi gépezete teszi a dolgát, hogy néhány óra múlva a rock mindent elsöprően tombolhasson a sokezer rajongó előtt. A Liliput Hollywood turné 10. állomása ez, a zenekar az elmúlt heteket szinte folyamatos utazással töltötte. Kevés vagányabb foglalkozás van, bár folyamatosan maximális állóképességet és tudatosságot kíván. Belegondoltunk már abba például, hogy ehhez milyen fontos az étkezés, ráadásul nehezített körülmények között? Ráadásul úgy, hogy Lukács Laci évtizedetek óta vegetáriánus, Sidlovics Gábor, azaz Sidi pedig laktózérzékeny. Többek közt erről beszélgettünk velük a backstageben.
A Tankcsapdával tartottunk egész nyáron, hogy a koncertek előtt The Vegetarian Butcher ételekkel járulhassunk hozzá hazánk legmenőbb rock bandájának koncertjeihez.
Exkluzív interjú következik!
Sidi, ha jól tudom, ételallergiás vagy. Hogyan derült ki?
Nagyjából két éve azt hittem, halálos beteg vagyok. Egyszer csak azt vettem észre, hogy koncertek előtt, kajálások után egyre többször lettem nagyon rosszul. Nyilván az ember – főleg ha egy kicsit hipochonder is – eleinte még mondogatja magának, hogy „Á, csak ma nem olyan jó a gyomrom”, de mikor ez rendszeressé válik, a legrosszabbra gondol. Jó félévig tűrtem, de aztán úgy döntöttem, itt az idő, szembe kell nézni az ítélettel. Tulajdonképpen már az első orvosi vizsgálatkor kiderült, hogy „csak” laktózproblémám van. Megmondom őszintén, addig azt gondoltam, kicsit túlmisztifikáltak az ételallergiák és csak trendi ezekről beszélni. Aztán a sors megmutatta, hogy már megint ítélkeztem. Egyébként van a családban gluténérzékeny is, ahhoz képest a laktózintolerancia egy Disneyland. De mivel mi úton vagyunk állandóan, ezzel is sok a macera. Többször előfordult az elején, hogy egy étteremben gyorsan kikértem valamit és csak utána jutott eszembe, hogy elfelejtettem megkérdezni, van-e benne tejföl – végül meg nem tudtam megenni. Azért még mindig azt mondom, ez legyen a legnagyobb bajom!
Mik azok, amiket koncertek előtt szeretsz enni?
Könnyebb dolgokat, például nem egy óriási borjúbécsit. Szeretem a húst, de abból soványabbat, vagy inkább könnyebb salátákat, tésztákat eszem. Most, hogy ti főztök nekünk The Vegetarian Butcherrel, egyáltalán nem hiányzik a hús. Ami pedig ennél is fontosabb, az az időzítés. Úgy tartjuk, a koncertek előtt négy óra hosszával már nem szerencsés nagyobbat enni, mint ahogy edzés előtt sem tömöd tele magad. Nyilván ehhez kellett tanulópénz, mi sem a rockzenész lexikonból olvastuk ki! Évek alatt ragad rá az emberre, hogy hogyan a legjobb. Azt hamar megtanulod, hogyha buli előtt egy órával még beversz egy nagy adag ételt, akkor a színpadon nem fogod maga olyan jól érezni.
Koncerteken kívül hogyan eszel, miket választasz legszívesebben?
Régen abszolút junk foodos voltam, tényleg, csak a hamburger, a pizza ment. De az utóbbi időben elkezdtem jobban odafigyelni. Azt hiszem, van abban valami, hogy az vagy, amit eszel. Azóta sokkal jobban is érzem magam, jobb a vitalitásom. Reggelire otthon sokszor csak két-három paradicsomot felvágok, megsózom, ennyi. Előtte még olyat sem csináltam volna sosem, hogy bemegyek boltba, és veszek paradicsomot. Nálam ez a mozgással és a belső takarítással együtt jött, 44 évesen. A személyi edzőm, Rénes Janka mindenben segít, kidolgozott nekem egy ideális étrendet is. Február óta egy tízest le is dobtam már. Annyi a baj, hogyha éhes vagyok, akkor minden épp életem legjobb kajája! Ebből már szállóige is lett közöttünk.
Tomi, milyen két „különleges étkezési igényű” zenésszel élni a mindennapjaidat?
Ők mindenben különleges igényűek, nemcsak a kajában! De igazság szerint, mivel én mindenevő vagyok, egyáltalán nem zavar. Ugyanúgy eszem vegán, vagy paleo kajákat, de járok burgereshez is, mindenre nyitott vagyok. Viszont csak az érdekel, ami finom! Egészséges kajáknál is, ami nem ízlik, azt nem eszem meg, de ami jól van elkészítve, abból szinte bármi jöhet. Nincsen például fenntartásom a húshelyettesítőkkel szemben sem. Ha megkóstolok egy növényi kolbászt, vagy töltöttkáposztát, ami ezzel készült, és ízlik, akkor jöhet.
Mi a kedvenc ételed?
Erre igazából nem tudok válaszolni, mert olyan gyorsan változik az ember. Az egyszerű kajákat szeretem. Az egyik legszemetebb dolog a földön, hogy a legfinomabb ételek a legegészségtelenebbek, és azok hizlalnak a legjobban! Én most 48 éves vagyok, 37-38 éves korom óta azért már jobban oda kell figyelnem, hogy mit eszem. Nem mindenre mutatok már rá, ami az étlapon megtetszik, próbálok racionálisabb lenni. Persze a színpadon sem annyira előnyös, ha előtte egy nagy adag pörköltet ettél meg fehérkenyérrel.
Ha mégis kell egy valamint mondanom, akkor most a tengeri herkentyűket szeretem leginkább. És egy jó káposztáskocka is bármikor jöhet, akár szénhidrátcsökkentetten, ha jól meg van csinálva!
Laci, ha már előítéletek, mesélj kérlek egy kicsit arról, hogy vegetáriánus vagy. Ahogyan olvastam – bár viszonylag keveset lehet erről hallani – ennek az állatok szeretete az oka. Jól tudom?
Igen, ennyire egyszerű. Azért lehet, hogy kevés helyen olvastál erről, mert nem csinálok belőle propagandát, nem szoktam senkit győzködni. Aki megkérdezi, annak szívesen beszélek arról, hogy én miért nem eszem húst, de a saját élete mindenkinek a saját dolga, azt és úgy eszik, ahogyan akar. Látod, sem a zenekaron belül, sem a stábbal nincsen ebből soha gond.
Huszonéve nem eszem már húst, apránként alakult ez ki. Debrecenben a városnak egy olyan peremkerületében nőttem fel, ahol sok állat volt, szinte falusi körülmények között. Ahogy egyre többször kerültem kapcsolatba jószágokkal, kutyákkal, macskákkal, aztán ahogyan nekem is lettek kutyáim meg macskáim, annál jobban megismertem és megszerettem az állatokat. Nagyjából harminc éves koromtól nem eszem húst. Ez nem úgy történt, hogy egyik este még bepörköltöztem és másnap reggel úgy keltem, soha többet semmi, inkább egy néhány hónapos folyamat volt. Elkezdtem egy-egy dolgot már nem megenni, közben olvastam, hallottam sok mindent, megismerkedtem olyan emberekkel, akik már régóta vegák voltak, és egy idő után úgy döntöttem, hogy én miattam már ne kelljen megölni egyetlen állatot sem.
A koncertezős napokon nálad hogy alakul az étkezés?
Könnyű kajákat eszem. Például most egy kis saláta, krumplival, hogy egy kis „power” is legyen benne, nekem elég ennyi ilyenkor. Jól be szoktam reggelizni, zöldséggel, gyümölccsel, fehérjével - például tojásrántotta, bundáskenyér, abban aztán van energia, ami majd kell a színpadon. Koncert előtt néhány órával már csak a csipegetés megy, a buli előtti egy két óra hosszában pedig szinte semmi, csak gyümölcs, egy kis szőlő a cukor miatt és sok folyadék.
Már többször kóstoltatok a turnén The Vegetarian Butcherrel készült ételeket. Hogy ízlettek?
Már régebben is olvastam róla, mikor még csak Hollandiában volt. Nyilván, ha az embernek van egyfajta érdeklődési köre, jobban szembejönnek ezek a hírek. Aztán mikor először kóstoltam, azt gondoltam, hát ez tényleg jó! A kolbászotok párolt káposztával például, világbajnok! Vagy a hamburger, ízében, állagában, pont, mint az igazi. Régebben ugye mi volt egy vegetáriánus hamburger? Ugyan az mint a sima, csak kivették belőle a húst. Hát az nem hamburger, hanem egy zöldséges zsemle. Utána volt egy időszak, amikor ugyan az a hamburger attól lett vegetáriánus, hogy a hús helyett beleraktak egy rántott sajtot. Na, az még mindig nem hamburger, hanem sajtos szendvics. Ehhez képest egy ilyen növényi pogácsával teljesen olyan, mint az „igazi”! Nekem, mint vegának, ha valaki azt mondaná, hogy ez hús, megszagolnám és azt mondanám, vidd innen, nem eszem meg - annyira hasonlít. De szerintem, ha egy húsevő megkóstol egy ilyet, annak is tetszeni fog.
Budapest, 2021. Július 30.
